|
|
| Kodálynál, Galyatetőn |
|
A fehér csillogás mögött a sötétkék ég sziporkázóan ragyogott. Ő kiskabátban, kucsmában, eltörpülve az óriás fák mellett, mint egy hegyi pásztor állt ott, és integetett. Távozó látogatóinak, Forrai Katalinéknak. A hideg, kemény csend a hegyi éjszakák sejtelmes nyugalmát, a ragyogó égbolt az angyalok glóriáját és a karácsony ujjongását idézte…
|
TASNÁDI GÁBOR
Kodálynál, Galyatetőn
A galyatetői Nagyszálló építkezése 1939-ben fejeződött be. Kodály Zoltán és felesége már a következő év elejétől szívesen tartózkodnak itt. Nyomon követhetik a közelben a kápolna építését, amely Jankó Gyula tervei alapján készül. Szürke andezit kövekből, kapcsolódva a nagyszálló tájba illő épületéhez, a helyi hagyományokhoz. 1941. szeptember 8-án, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelik föl. A harangot később az egri érsek ajándékozta, felirata „hős honvédeink” doni tragédiájára emlékeztet. A karzaton ma is meglevő – napjainkban is használatos – harmóniumnál komponálta Kodály a Csendes misét. Többször helyettesítette a gyöngyösoroszi kántort, főleg télen, nagy havak idején. Tréfásan ezért galyai segédkántornak nevezte magát.
A Csendes mise orgonaművet 1944 májusában Pécsi Sebestyén mutatta be Budapesten, a Szent István Bazilikában. Kompozícióját a Mester utóbb szólóhangokkal és vegyes karral bővítette ki – megszületett a Missa brevis in tempore belli, azaz Rövid mise háború idején. Művét végül hangszerelte is. Ezt a nagyzenekari változatot először a worcesteri székesegyház 1948. évi kórusünnepén angol énekesek és zenészek adták elő; vezényelt Kodály Zoltán. A Missa brevis – Eősze László szavaival – betetőzi Kodály egyházzenei alkotásait, és összefoglalja […] az európai egyházi muzsika értékes hagyományait. A kis mátrai templomból elindult misét azóta a világ számos katedrálisában bemutatták, fölvételei széles körűen ismeretesek. Vigaszt és békességet hirdetnek jelennek, jövendőnek.
A galyai templom gótikus ablakainak színes üvegein Árpád-házi szent királyaink és más szentek – Sztehló Lili alkotásai. Az európai hírű üvegfestőművész munkája a Kodályné emlékét megörökítő Szent Hubertus-ablak is a szentélyben, hiszen Emma asszony a kezdetektől a kápolna nagy adományozója volt. Az újabb idők színes üvegablakait Csiby Mihály készítette 1987–89-ben, így a Missa brevisre emlékeztetőt ugyancsak a szentélyben és a bejáratnál levőket: a Boldogasszony Anyánk című történelmi tablósort.
A belső falon helyezték el Miletits Katalin szobrászművész Kodály-domborművét. A bronzba öntött emléktábla 1982-ben, a zeneművész századik születésnapjára készült el; Kodály második felesége, Péczely Sarolta támogatásával. Avatásakor a jeles zarándok gyülekezet e Kodály-kápolnát – a mai Magyarország legmagasabban fekvő templomát – nemzeti szentéllyé nyilvánította. Tóth Sándor lírai útirajzában (A Mátra könyve, 2003) a kápolnához vonuló ünneplőknek, centenáriumi tisztelgőknek is emléket állít. Tódult a hegyek aljáról a sokaság, fejkendős nénik – Kodály egykori dalmondói – búcsús énekeket zengedeztek, és a szakadó esőben sem csitult lelkükben a tűz. Tudták, kihez jönnek. Ahhoz, aki a zene, a művészetek, az imádság és a talentumos magyar lélek által hitet oszt, erőt sugall. […] A hideg kövön Bárdos Lajos és Rajeczky Benjamin térdelt akkor, s az idős Fasang Árpád hajtott fejet. Három XX. századi zenei nagyság.
Nem véletlen tehát, hogy 1991. június 30-án, miután az idegen katonai megszállók utolsó képviselője is távozott az országból, a magyar honvédelmi miniszter épp e falak közül köszönti – a rádió hullámain keresztül is – a szabadság napjának eljöttét. A kivételes, ünnepi beszéd helyszínének kiválasztásakor eszébe juthatott Für Lajosnak az is, hogy az 1956-os forradalom idején Galyatetőn rekedt Kodály éppen e mátrai magaslatról próbálta latba vetni tekintélyét, világhírnevét – forradalmunk védelmében, Magyarország függetlenségéért. A Petőfi Párt napilapja, az Új Magyarország második (egyben utolsó) száma adta hírül, 1956. november 3-án: „Lapzártakor érkezett híradás szerint a vidéken tartózkodó Kodály Zoltán orosz nyelvű levelet intézett a szovjet zeneszerzőkhöz, amelyben közbenjárásukat kérte, hogy a Szovjetunió ismerje el Magyarország függetlenségét és semlegességét.”
Az emlékezetes vasárnap reggelen, mikor a miniszter a kápolnába lépett, nem csak Galyatetőn, de az ország valamennyi templomában megszólaltak a szabadulásunkat hirdető harangok. Für Lajos fohászban végződő szavakba foglalta, hogy történelmünk utóbbi négyszázötven éve szinte szakadatlan küzdelmek sorozata – állami szuverenitásunk, nemzeti függetlenségünk helyreállításáért. Ezért a szabadságért véreztünk 1956 drámai napjaiban is – hangsúlyozta. Az ünneplőkkel megtelt galyai templomba, jelen eseménnyel, maga az élő történelem vonult be. Itt nemcsak a történelmi pillanat nagysága, de a hely szelleme is kötelez bennünket – mondta az első szabadon választott magyar kormány képviselője. – Annak a kápolnának a szelleme, amelyik Kodály nevét viseli, és Kodály szellemét őrzi. Azét a Kodályét, aki a történelmi magyarságnak egyik hatalmas, nagy géniusza volt. S aki nagy műveiben történelmi sorsunkat foglalta halhatatlan alkotásokba. Olyanokba, amelyek csakugyan a sorskérdéseinkről szólnak. Közülük itt most kettőre emlékezünk: a Magyar zsoltárra, amelyik éppen rabságba vettetésünket énekelte meg, siratta el csodálatos zengésű zenében. És emlékeznünk kell a másikra: a Budavári Te Deumra, amelyik az ellenkező pólust örökíti meg. […] A török rabságból való szabadulásunkat foglalta halhatatlan műbe. […] Csodálatosan zengő zenéje szinte idehallhatóan szól ma is a nemzethez és a mindenható Istenhez:
Szabadítsd meg Uram néped,
Áldd meg a te örökséged,
Te kormányozd, te vigasztald,
Mindörökké felmagasztald!
Azt kérjük Uram, Mindenható Atyánk, úgy áldd meg, úgy kormányozd, úgy vigasztald ezt a sokat szenvedett népet, hogy az elkövetkező évezredben is egyik valóban felmagasztalt népe legyen a világnak a magyarok nemzete. Legyen! Most és mindörökké. Ámen.
|
| Értékelés |
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be, vagy regisztrálj
Még nem volt értékelve
|
|
|
